charivari

Marilyn Manson, a faterja és a visszafogott antikrisztus

2015. március 05. - szabo.kata

Marilyn Mansonról egy Paper magazinos interjú miatt készültek elsőre teljesen átlagosnak tűnő képek, ám a fotósorozatban egy különleges partnere is akadt az énekesnek: az édesapja, akit ráadásul pont olyanra maszkíroztak, mint őt. Az interjúból egyébként kiderül, hogy Manson papától nem is áll olyan távol az arcfestés, de az énekesről, és új albumáról is megtudhatunk pár érdekes infót, amiről egyébként nekem is megvan a véleményem. Jöjjenek a képek és a sztorik mindenki kedvenc antikrisztusáról, aki ma már az egészen visszafogott főgonosz szerepében tetszeleg.

marilynmansonpaper5.jpg

Mason és az ő istentelen birodalma

Mansont én a Mechanical Animals/Holy Wood/The Golden Age of Grotesque szentháromsággal ismertem és kedveltem meg, miközben furcsa kívülálló rémségből hatalmas rock'n'roll szupersztár lett. Persze ehhez nem csak a szerencse kellett, hanem az is, hogy a nu-metal korszak közepén, amikor a rock istenei olyan népszerűségben fürdőztek újra, mint az egyszeri popsztárok, végre tökéletesítse az általa megformált karaktert, és megtestesítse a zenei antikrisztust. Annyira, hogy Szikora Robi misét szervezzen ellene...vagy éppen a lelki üdvéért, ki tudja már. Robival ellentétben azért elég sokan tisztában voltak azzal, hogy Marilyn Manson egyáltalán nem egyenlő Brian Warnerrel (ez ugyanis Manson polgári neve), hanem inkább egy tökéletes színházi előadás főszereplője, amit éjjel játsszanak csak. Manson kimondja és megmutatja azt, amit Warner nem tudna olyan hatékonyan, ezért hagyja is neki. Kicsit skizó állapot, de évek óta megbízhatóan működik, és egészen hasonlít arra a kapcsolatra, ami Alice Cooper és az ő civil személyisége, Vincent Damon Furnier között van. Nem is véletlen tehát, hogy a Cooper-Manson párhuzam előjön még később is a poszt folyamán.

Szóval, ha az ember nem elvakult rajongó, akkor azért tudja, meddig és milyen mértékben vegye Mansont komolyan, és igazán képes lesz ámulni a tehetségén ahhoz, ahogyan felépítette magát, és az őt körülvevő kultuszt - egy egész kis világot, aminek azért vannak gyökerei.

Manson nem a semmiből találta ki magát, valós tapasztalatokból táplálkozik, amikre időnként emlékeztetik is. Nemrég olyan ajándékot kapott az apjától, amire nem számított: az egyik értékelőjét abból a keresztény iskolából, ahová járt. Csupa jeles volt benne, és a tanárok azt írták oda megjegyzésnek, hogy a kis Brian nagyon kedves, jó fiú, aki segíti társait. Ennek kapcsán Manson a Paper magazinnak azt mesélte, hogy nagyjából 15 éves koráig igazi hívő volt, aki az iskola tanításait elhitte és megfogadta. Csak egy idő után elege lett abból, hogy mindig papoltak neki az antikrisztusról aki a világvégén munkálkodik...aztán csak nem jött el soha a világ vége. Elvesztette hitét és az illúzióját a vallásokban, aztán csinált magából egy antikrisztust Amerikának, hogy legyen már valami. Persze nem utasítja el teljesen a hitet, van olyan neki is, csak azt nem bírja elviselni, ha erőltetett keretek közé rakják, azaz vallássá intézményesítik.

marilynmansonpaper6.jpg

Mivel szépen felépített karakterről és világról beszélünk, Mansonnak megvannak a maga témái, önkifejező eszközei, amik egészen sokáig nem is igen változtak, felismerhetővé tették, és valljuk be egy idő után egy csöppet unalmassá is. Én az utóbbi időben már úgy voltam vele, hogy aha, még mindig itt van és ugyanolyan, csak a festék alatt valószínűleg több a ránc. Az utóbbi két albuma nem is tudott már megszólítani. Csak a kiégett és innentől örökre stagnáló rocksztárt láttam benne, aki még éppen nem lett kellemetlen. Pedig időközben fokozatosan vett vissza saját magából, és csupaszította le a sok közhellyé vált mázat, meg fene nagy sötétséget a zenéjéről. Miközben azért Manson maradt, csak egészen máshogy kell már hallgatni.

Lecsupaszítva - The Pale Emperor

A maszk persze ma is ott van, sőt, már a faterja arcát is díszíti, akivel az utóbbi években lett egészen szoros a viszonya. Azzal a férfival, aki megjárta Vietnámot, és tulajdonképpen nem először viszel arcfestést, hiszen vitte már úgy a fiár Kiss koncertre, hogy a rajongók tőle kértek autogramot, mert azt hitték Gene Simmons. A közeledésnek drámai oka van: Manson tavaly vesztette el édesanyját, akinek halála az egész The Pale Emperorra rányomta a bélyegét. És furán hangzik, de nem tett neki rosszat.

Az énekes még életében nem beszélt dalaiban ilyen fesztelenül, nyersen és hihetően a halálról, az egyedüllétről, vagy az esztelen erőszak hatásairól. Konkrétan lemeztelenítette magát és ugyan használja a kedvenc témáit, eldobta a kliséket. És ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a zenéje is szakított az indusztriális elemekkel és helyette húzós riffeket  hozott, dark és goth beütéssel, plusz olykor tökös rock'n'roll-lal, akkor már értitek, miért mondom azt, hogy ez egy kurvajó album. És az a vicces, hogy sokszor sötétebb, bántóbb és felkavaróbb, mint amilyen Manson bármikor lenni tudott. Talán mert kevésbé erőlködik. Kíváncsian álltam neki a lemeznek, és magam is meglepődtem, mennyiszer kaptam fel a fejem arra, hogy elismerően bólogatok, aztán már dobol a lában és borsódzik a hátam. Manson és Tyler Bates nagyszerű munkát végzett, dögös előadót faragtak egy megfáradt figurából. És Masnon tulajdonképpen még csak 46 éves, baromi sok van még benne.

marilyn-manson-terry-richardson.jpg

Milyen az új Manson?

És ha az énekes így folytatja, jó sok ideje is lesz még jó zenét csinálni. Hiszen nem csak a körítésből vett vissza, hanem a rocksztár életmóddal is. Ugyan még most is tolja a vodka shotokat, az abszinttal már szakított. és képes délelőtt felkelni. Sőt, a menedzsere szól rá, ha kettőnél tovább dorbézol, hiszen az nem fér már össze az új életvitelével. Azzal az életvitellel, amit nagyon komolyan vesz, mert nagyon erősnek és frissnek érzi magát tőle. Ettől van energiája a családjára és saját magára is. Most először érzi úgy, hogy nem kell belehalni a sztárságba és nem kell elpusztítania magát ahhoz, hogy azt tudja produkálni, amit a The Pale Emperor kapcsán összehozott. Nem kell az önfeláldozás a rock oltárán, felesleges. Pont mintha Alice Coopert hallanánk valahol a nyolcvanak évek közepén, amikor másodszor is visszakaparta magát a kokainból és elkezdett normálisan élni.

Azt mondják, a változás a színpadon is látszik, és a Hell Not Hallelujah turné egészen visszafogott a a megszokotthoz képest. Csak egy minimális műsor van és zene, de semmi durvulás, mint egykor. Manson nem azért változott meg, mert azt mondták neki, ezt kell tennie, hanem azért, mert ő akarta így. Azt mondja, celeb helyett inkább rocksztár akar lenni, az igazi rocksztár pedig nem a bortányaitól lesz híres. Nem akar soha kevesebb lenni annál, mint amire hivatott.

marilynmansonpaper1.jpg

 

marilynmansonpaper2.jpg

marilynmansonpaper3.jpg

 

Fotók: Terry Richardson, Paper

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr757239985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása