A világ első igazi lesifotósa - Elio Sorci Rómája és sztárjai

2015. augusztus 25. - szabo.kata

A paparazzikat lehet szeretni és gyűlölni, de mesterségük azért létezik és azért is olyan jól fizető munka, mert van rá igény. Sajnos a közönség imád a sztárok magánéletében turkálni, ezt pedig a legkönnyebben a lesifotósok fényképein keresztül teheti meg és találhat ki köréjük történeteket. De ki volt az első igazi nagy paparazzo a világon? Nos, ezt a férfit az 50-es évek Rómájában kell keresni. Elio Sorcinak hívták és olyan hírességeket fotózott le a nyüzsgő európai filmfővárosban, mint Elizabeth Taylor, Audrey Hepburn vagy Sophia Loren.

Brigitte Bardot, 1962, Fiesole

A 'paparazzo' szó Fellini 1960-as Édes éltéből terjedt el, amiben Paparazzónak hívták az idegesítően nyüzsgő fotóriportert. A karakter tökéletesen jelenítette meg a fotósok akkoriban megjelenő új, ragadozó alfaját, így a közönség a nevet gyorsan elkezdte általánosságban használni. Olyan lesifotósokat hívtak és hívnak azóta is így, akik minden határt átlépnek azért, hogy kirívó tartalmú, sokszor kompromittáló képeket készítsenek, leginkább hírességekről. A paparazzi-kultúra kibontakozásához tökéletes teret adott az 50'-es és '60-as évek Rómája, hiszen virágzott a filmipar és csak úgy hemzsegtek a világsztárok a városban. Az emberek pedig már akkoriban is legalább annyira kíváncsiak voltak a hírességek nyilvánosságtól elzárt életére, mint ma. Így az igazán élelmes fotóriporterek alkalmazkodtak az igényekhez, és robogóikon a sztárok nyomába eredtek.

Egy ilyen vakmerő fotós volt Elio Sorci is, aki 1953-ban csöppent bele a média világába. Nem tanította rá senki, véletlenül lett fotós, mint akkoriban sokan és zsigerből kajtatott a jobbnál jobb képek után. Az exkluzív tartalom volt a lényeg és a Róma külvárosában felnőtt Sorcinak a vérében volt az, hogy ezt megtalálja. Bűnügyi helyszínek, botrányos tárgyalások, menő partik - mindenhová beférkőzött, ahová nem lett volna szabad és hamar a lesifotósok mintapéldánya lett. Nem véletlen, hogy sokan azt állítják, ő volt a világ első igazi paparazzója és talán nem is tudta, hogy a fotós újságírás egyik új ágának vezető alakja lett.

Elio Sorci, a fotós

1955-ben már saját ügynöksége volt fiatal, elképesztően gyors és gátlástalan fotósokkal, akik nagyon értékes képeket készítettek a lapoknak, vakuval felszerelt gépeikkel. Ehhez az ügynökség által kidolgozott újfajta munkamódszer segítette őket, aminek a lényege az volt, hogy tökmindegy, jó-e az a fotó művészileg, a lényeg, hogy elkészüljön, bármit kell is ehhez tenni. Sorci volt, hogy órákat várt a sötétben egy autó alatt, hogy elkattinthassa egyik leghíresebb képét 1962-ben, amivel igazolta, hogy Richard Burton és Elizabeth Taylor között van valami. A csókot ábrázoló fotó homályos ugyan, de a lényeg pontosan kivehető volt rajta. A jó tartalomhoz egyébként jó fülesek is kellettek, anélkül az ügynökség nem ment volna semmire. Sorci és emberei egy egész információs hálózatot tartottak fenn, hogy mindig ott lehessenek, ahol éppen történt valami. De nem volt elég elsőnek érkezni sem, a gyorsaság a képek kidolgozása kapcsán is legalább ilyen fontos volt, hiszen az volt a nyerő, aki először letette fotóit a kiadók asztalára. 1963-ra Sorci volt a világ legjobban fizetett fotósa, amit ezzel a csodásan működő gépezettel ért el, valamint azzal, hogy sehová nem kötötték szerződések, képeit annak adta el, aki a legtöbbet ajánlotta érte.

Liz Taylor és Richard Burton lopott csókja 1962-ből, Rómában

Sorci ügynöksége 20 évig szárnyalt és ezalatt a mester is végig dolgozott és nagyon is élvezte, miközben végignézte, hogyan válik sikeressé egy új stílus. Sok korabeli paparazzóhoz hasonlóan egy idő után a filmstúdiók őt is felkérték, hogy készítsen spontánnak tűnő képeket a színészekről díszlet előtt és azon kívül is, így hihetetlennek tűnhet, de sok sztár közeli barátja lett. Aztán egészségügyi problémái miatt a csúcsún, 43 évesen bezárta a boltot és családjával elköltözött Rómából. Életműve egy fontos, mozgalmas korszak tanúja a fotózás és a média történetében, ami hatásosan képezi le Róma vibráló légkörét munkássága alatt. Fotóiból Paparazzo címmel adtak ki egy albumot 2014-ben, ezekből következik most egy válogatás, hogy látható legyen, milyen volt az a légkör, amiről az előbbiekben beszéltem.