London a zene egyik fővárosa, számos zenekar kötődik hozzá úgy is, ha tagjai nem brit földön születtek. Persze a Blurnél utóbbiról szó sincsen, vérbeli angolok, akik, ha egy picit jobban megnézzük a dalaikat, imádják Londont "elzenélni". Annyira, hogy egy egész körutat lehet tenni a városban, ha követjük a Blur számokban megjelölt helyeket, és ez azért jóval izgalmasabb lehet (pláne egy zeneimádónak), mint a szimpla útikönyves tévelygés. A húgomék nemrég belevágtak, és felfedezték a Damon Albarn által is megénekelt nevezetességeket, most pedig annak örömére, hogy a zenekar újra aktivizálta magát, Sári be is mutatja azt a szuper túrát, amit érdemes bárkinek végigjárni - Éljen, éljen, zenés turizmus a Charivarin!

A napokban derült ki, hogy hamarosan elárvereznek párat a Marilyn Monroe-ról készült utolsó képek közül. Az érdeklődés nyilván hatalmas, és óriási bevételre számítanak az árverés során, de milyen fotókról is van szó? Tulajdonképpen 2 sorozatról. A színésznő halála előtt hat héttel Bert Stern fotózta őt a Vogue számára, a sorozat pedig a "The Last Sitting" néven híresült el, ezek a képek jelentek meg róla utoljára nyomtatásban. Viszont nem ez volt a legutolsó profi fotózása, ugyanis 3 héttel később barátja, a fotós George Barris is készített ról egy nagyon intim sorozatot egy készülő könyv számára. Ezek közül a fotók közül mutatom most meg a kedvenceimet, amik mellé a fotózások történetét is elmesélem.

Marilyn Mansonról egy Paper magazinos interjú miatt készültek elsőre teljesen átlagosnak tűnő képek, ám a fotósorozatban egy különleges partnere is akadt az énekesnek: az édesapja, akit ráadásul pont olyanra maszkíroztak, mint őt. Az interjúból egyébként kiderül, hogy Manson papától nem is áll olyan távol az arcfestés, de az énekesről, és új albumáról is megtudhatunk pár érdekes infót, amiről egyébként nekem is megvan a véleményem. Jöjjenek a képek és a sztorik mindenki kedvenc antikrisztusáról, aki ma már az egészen visszafogott főgonosz szerepében tetszeleg.

Nem biztos, hogy megnéztem volna Hozier friss klipjét, egyik újabb keserédes dalához, ha nem szólnak egy weblapon, hogy Natalie Dormer is benne van. Nem is csak úgy van, hanem jól odateszi magát, és egy egészen picit még villant is. Persze nem ettől lesz jó ez a videó...egyszerűen dögös és kész, Natalie pedig az egyik kedvenc színésznőm.

Az idén búcsúzó és egyben 20 éves Heaven Street Seven koromnál fogva jól átszőtte azt az időszakot, amikor tulajdonképpen rettentően érett felnőtt lettem. Baromira emlékszem arra amikor a Juventus rádióban (Isten lássa lelkem, hallgattam ilyet) lement a Mozdulj, és onnantól elkezdett érdekelni a zenekar, így legközelebb, amikor a megboldogult Wanted magazinban olvastam róla, már tudtam, miről van szó, ha azt írják, Cukor.

Szerettem a koncertjeikre járni és nagyon bírtam, hogy minden albumon meg tudtak lepni valami szokatlannal, és nem lettek unalmasak. Talán az utóbbi miatt nem is baj, hogy ezzel a kerek huszassal zárják le az egészet, hiszen az ifjúság is nagyjából ennyi idősen képes utoljára szívből ironizálni, aztán csak hullik rá az a kurva zápor, amitől keserves lesz. Szóval nem vágok eret a nagy bejelentés hallatára pláne, hogy lesz itt még egy rakat koncert az augusztusi Parkos elköszönésig. A nyavalygás helyett ezért inkább összegyűjtöttük két szakavatott, és egyben a HS7 más és más korszakáért rajongó kollégámmal, pár pohár bor mellet a kedvenc dalainkat - amiket mindig jó lesz hallgatni. 20 év múlva is.

A Vanity Fair számára Mark Seliger készített nagyszerű és rendkívül spontán portrékat a legnagyobb sztárokról, közvetlen az Oscar-gála után. A magazin híres afterpartiján mindenki megjelent, aki számított, és természetesen ott ünnepelt több friss díjazott is, mint például Eddie Redmayne vagy J. K. Simmons is.

Számomra Hollywood legfontosabb estéjének mindig van egy nagyon lenyűgöző és klasszikus hangulata, ami akkor sem tud kikopni, ha már a 87. Oscar-gálát rendezik meg vasárnap. Hiába mondják, hogy a gála közvetítései egyre unalmasabbak, ennek az eseménynek akkor is olyan hagyományai vannak, amik adnak egyfajta nagyságot az egésznek. Hiszen itt mindig megjelentek a legnagyobbak, olyanok vettek át díjakat, mint Grace Kelly, Dustin Hoffmann vagy éppen Meryl Streep, hogy olyan díjátadókról már ne is beszéljünk, mint például Marilyn Monroe. Az Oscar, mondjon bárki, bármit, nagyszerű, és én nagyon szeretem a díjak és a díjazottak, no meg a gálaestek és az afterpartik történeteit, pláne ha képekben mesélik el őket. Az idei díjátadó alkalmából összegyűjtöttem egy rakat zseniális és klasszikus fotót az Oscarok történelméből, amik olyan fontos, vicces vagy különleges pillanatokat örökítenek meg, amikre ma is jó emlékezni. Az első képen máris Audrey Hapburn izgul nagyon, hogy megkapja-e a legjobb színésznőnek járó díjat 1954-ben.

Arról, hogy Madonna mit csinál most, hogy néz ki, mit vesz fel, és egyáltalán, hogyan viselkedik, az embereknek általában megvan a véleménye - ami nem éppen pozitív. Van egy dolog azonban, aminek kapcsán igazán nem problémázhatunk: ez pedig a hangja. A Grammy után kiszivárgott hangfelvétel ugyanis azt bizonyítja, hogy az 56 éves díva énekelni még mindig tud.

A Márhívó és vele együtt az Ossian híres debreceni koncertjének minden felvétele igazi klasszikusnak számít, amit tényleg nagyjából mindenki ismer Magyarországon. Még akkor is, ha a zenekart egyébként sose tudta hova tenni. YouTube sláger, mióta csak létezik a videómegosztó, a részegen koncertezés iskolapéldája, nincs ezen mit szépíteni, és túlmagyarázni sem kell. Nem lehet kitörölni az online kultúrából és a zenei köztudatból sem, mégis akárhányszor előkerül, az Ossiannak mindig és egyre jobban fáj, most éppen az Óriás feldolgozása miatt. De miért nem tudnak együtt élni vele úgy, ahogyan kellene?

Axl Rose most volt 53 éves, és azért egyáltalán nem úgy néz már ki, mint a Guns fénykorában, sőt. Persze egy rocker, aki a '80-as években tarolt, nem festhet ugyanúgy 2015-ben, mint akkor...bár van, aki megpróbálja, és még mindig hasonló ruhákban keménykedik és pózol, csak nem olyan  feszes már az a bőrnadrág. Mások viszont tisztességgel alkalmazkodtak a korhoz és a korukhoz is, pedig biztosan nehéz elhagyni a jól megszokott loboncot és a sminket. Hogy melyik a jobb, és melyiktől marad egy előadó hű önmagához, vagy válik nevetségessé, azt döntsétek el ti - én most abban segítek, hogy egy képünk legyen arról, mi is van most a '80-as évek legnagyobb hair metal és rocker arcaival. Érdekes körkép lesz, az biztos, pláne, hogy a korszaknak azért elég jellegzetes külsőségei voltak.