Az idén búcsúzó és egyben 20 éves Heaven Street Seven koromnál fogva jól átszőtte azt az időszakot, amikor tulajdonképpen rettentően érett felnőtt lettem. Baromira emlékszem arra amikor a Juventus rádióban (Isten lássa lelkem, hallgattam ilyet) lement a Mozdulj, és onnantól elkezdett érdekelni a zenekar, így legközelebb, amikor a megboldogult Wanted magazinban olvastam róla, már tudtam, miről van szó, ha azt írják, Cukor.
Szerettem a koncertjeikre járni és nagyon bírtam, hogy minden albumon meg tudtak lepni valami szokatlannal, és nem lettek unalmasak. Talán az utóbbi miatt nem is baj, hogy ezzel a kerek huszassal zárják le az egészet, hiszen az ifjúság is nagyjából ennyi idősen képes utoljára szívből ironizálni, aztán csak hullik rá az a kurva zápor, amitől keserves lesz. Szóval nem vágok eret a nagy bejelentés hallatára pláne, hogy lesz itt még egy rakat koncert az augusztusi Parkos elköszönésig. A nyavalygás helyett ezért inkább összegyűjtöttük két szakavatott, és egyben a HS7 más és más korszakáért rajongó kollégámmal, pár pohár bor mellet a kedvenc dalainkat - amiket mindig jó lesz hallgatni. 20 év múlva is.
HipHop Mjúzik
Nekem a HS7 onnantól lett izgalmas zenekar, hogy magyarul is elkezdtek számokat írni, amitől egyébként szerintem lényegesen kreatívabb szövegeket is tudtak összehozni. Így sajnálom, de full angol albumok kimaradnak, elsőként pedig itt egy '98-as HipHop Mjúzik, amiben bár bőven benne van az, amiről a zenekar dalait innentől azonnal felismerni.
Hol van az a krézi srác?
És ugyan '98-ban megtalálták önmagukat, a Cukor albummal sikerült az igazi áttörés, amitől sokaknak ma is elindulnak a fejében a Hol van az a krézi srác? refrénje. Annyira flegma, hogy az már szinte lehetetlen, egyik kollégám szerint pedig egyszerűen "ez egy ballada arról, hogy minden elmúlik, oszt kész". És ez pontosan így is van.
Mozdulj
A Mozdulj is elég flegma, szétesik a lazaságtól és kellően infantilis hangulatban próbálja rávenni az embert a cselekvésre. Külön öröm a klipben Marsi Anikó, és Szűcs Krisztián a Csótányember szerepében.
Sajnálom
Ez már egy kicsit a Dél-Amerikát idézi, olyan kedves békebeli hangulata van, hogy simán elképzelem, hogy előadják sétapálcával valami kabaréban. Amúgy egy egészen picit Quimbys, sajnálom.
Dél-Amerika
Imádom ezt a dalt, pedig elsőre nem tudtam hova tenni, még akkor sem, ha a Sajnálom már felkészített rá. Nem vágom, honnan jött hozzá az ötlet, de ez is egy vérbeli kabaré tréfa, amihez még a szöveg is asszisztál. A Kisfilmek a nagyvilágból legjobb dala. Szerintem.
Éjszaka
A másik legjobb az előbbi albumról pedig kétség kívül ez a szám. Ábrándozós, elrévedős, nyári estén a vízpartra kifekvős. Valahogy így, szerintem tudjátok, miről beszélek.
Ez a szerelem
Annyira jó bután a világba kiabálni ezt a dalt, tök mindegy ki hallja, de egyébként ez nagyjából az egész Szállj ki, és gyalogolj! albumra igaz. Biztos vagyok benne, hogy volt már olyan bölcsész srác, aki ezzel vallott szerelmet a csajának két boroskóla között.
Csízbörger
Olyan valószerűtlen ez a szám, hogy muszáj itt szerepelnie pláne, mert sokak kedvence, bár én sosem értettem, miért. Persze, aranyos, de azért vannak jobbak is. Mindenesetre, kollégáim kiálltak mellette, úgyhogy tessék.
Márta
Ez lehet a HS7 legviccesebb dala, hozzá a legviccesebb klippel. Egyszerűen tökéletes az egész, mindig mosolyognom kell, amikor hallom, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.
Tudom, hogy szeretsz titokban
"Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon" - Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a sort csilliószor idézték már a megfelelő pillanatban. Legyen szó éppen egy laza nyári reggelről, vagy egy durva éjszaka másnapjáról. Egyébként a kedvenc dalom a zenekartól, sok szívfájdalom jött már ki rendesen miatta.
Mikor utoljára láttalak
Ez a dal koncerten nagyon megy, de az élelmiszerboltos videóval együtt is külön öröm hallgatni, ha csak otthon van az ember egymagában. Az érzés, amiről pedig szó van, az szerintem sokaknak ismerős.
Szia
És elérkeztünk a Jazz albumhoz, ami számomra a legizgalmasabb mind közül. Annyiféle hangszer, hangzás és téma van rajta, talán több iróniával megspékelve mint addig összesen, hogy végig leköti a hallgatót. A Szia infantilizmusba csomagolt életképe imdáni való.
Hullik a zápor
A Tudom, hogy szeretsz mellett ez a másik nagy kedvencem, mert olyan jólesően keserédes. Nem ciki közben eltöprengeni kicsit azon, mi az isten is van velem éppen, és az jó-e így. Ezért kedvelem. Egyébként néha kisdobos dalokra emlékeztet, lövésem nincsen miért.
Nem elég
És végül, kicsit kontrasztosan a végére az utolsó albumról jöjjön a Nem elég. Ami a maga tinglitangliságával végül mégis a szívemhez nőtt, pedig nagyon ellenkeztem ellene. Én a Felkeltem a reggelt című lemezt már nem annyira tudtam befogadni, de ez belemászott a fülembe. Köszi-köszi!