charivari

14 dal a Heaven Street Seventől, ami mindig jó lesz

2015. február 26. - szabo.kata

Az idén búcsúzó és egyben 20 éves Heaven Street Seven koromnál fogva jól átszőtte azt az időszakot, amikor tulajdonképpen rettentően érett felnőtt lettem. Baromira emlékszem arra amikor a Juventus rádióban (Isten lássa lelkem, hallgattam ilyet) lement a Mozdulj, és onnantól elkezdett érdekelni a zenekar, így legközelebb, amikor a megboldogult Wanted magazinban olvastam róla, már tudtam, miről van szó, ha azt írják, Cukor.

Szerettem a koncertjeikre járni és nagyon bírtam, hogy minden albumon meg tudtak lepni valami szokatlannal, és nem lettek unalmasak. Talán az utóbbi miatt nem is baj, hogy ezzel a kerek huszassal zárják le az egészet, hiszen az ifjúság is nagyjából ennyi idősen képes utoljára szívből ironizálni, aztán csak hullik rá az a kurva zápor, amitől keserves lesz. Szóval nem vágok eret a nagy bejelentés hallatára pláne, hogy lesz itt még egy rakat koncert az augusztusi Parkos elköszönésig. A nyavalygás helyett ezért inkább összegyűjtöttük két szakavatott, és egyben a HS7 más és más korszakáért rajongó kollégámmal, pár pohár bor mellet a kedvenc dalainkat - amiket mindig jó lesz hallgatni. 20 év múlva is.

626.jpg

 

HipHop Mjúzik

Nekem a HS7 onnantól lett izgalmas zenekar, hogy magyarul is elkezdtek számokat írni, amitől egyébként szerintem lényegesen kreatívabb szövegeket is tudtak összehozni. Így sajnálom, de full angol albumok kimaradnak, elsőként pedig itt egy '98-as HipHop Mjúzik, amiben bár bőven benne van az, amiről a zenekar dalait innentől azonnal felismerni.

 

Hol van az a krézi srác?

És ugyan '98-ban megtalálták önmagukat, a Cukor albummal sikerült az igazi áttörés, amitől sokaknak ma is elindulnak a fejében a Hol van az a krézi srác? refrénje. Annyira flegma, hogy az már szinte lehetetlen, egyik kollégám szerint pedig egyszerűen "ez egy ballada arról, hogy minden elmúlik, oszt kész". És ez pontosan így is van.

 

Mozdulj

A Mozdulj is elég flegma, szétesik a lazaságtól és kellően infantilis hangulatban próbálja rávenni az embert a cselekvésre. Külön öröm a klipben Marsi Anikó, és Szűcs Krisztián a Csótányember szerepében.

 

Sajnálom

Ez már egy kicsit a Dél-Amerikát idézi, olyan kedves békebeli hangulata van, hogy simán elképzelem, hogy előadják sétapálcával valami kabaréban. Amúgy egy egészen picit Quimbys, sajnálom.

 

Dél-Amerika

Imádom ezt a dalt, pedig elsőre nem tudtam hova tenni, még akkor sem, ha a Sajnálom már felkészített rá. Nem vágom, honnan jött hozzá az ötlet, de ez is egy vérbeli kabaré tréfa, amihez még a szöveg is asszisztál. A Kisfilmek a nagyvilágból legjobb dala. Szerintem.

 

Éjszaka

A másik legjobb az előbbi albumról pedig kétség kívül ez a szám. Ábrándozós, elrévedős, nyári estén a vízpartra kifekvős. Valahogy így, szerintem tudjátok, miről beszélek.

 

Ez a szerelem

Annyira jó bután a világba kiabálni ezt a dalt, tök mindegy ki hallja, de egyébként ez nagyjából az egész Szállj ki, és gyalogolj! albumra igaz. Biztos vagyok benne, hogy volt már olyan bölcsész srác, aki ezzel vallott szerelmet a csajának két boroskóla között.

 

Csízbörger

Olyan valószerűtlen ez a szám, hogy muszáj itt szerepelnie pláne, mert sokak kedvence, bár én sosem értettem, miért. Persze, aranyos, de azért vannak jobbak is. Mindenesetre, kollégáim kiálltak mellette, úgyhogy tessék.

 

Márta

Ez lehet a HS7 legviccesebb dala, hozzá a legviccesebb klippel. Egyszerűen tökéletes az egész, mindig mosolyognom kell, amikor hallom, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.

 

Tudom, hogy szeretsz titokban

"Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon" - Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a sort csilliószor idézték már a megfelelő pillanatban. Legyen szó éppen egy laza nyári reggelről, vagy egy durva éjszaka másnapjáról. Egyébként a kedvenc dalom a zenekartól, sok szívfájdalom jött már ki rendesen miatta.

 

Mikor utoljára láttalak

Ez a dal koncerten nagyon megy, de az élelmiszerboltos videóval együtt is külön öröm hallgatni, ha csak otthon van az ember egymagában. Az érzés, amiről pedig szó van, az szerintem sokaknak ismerős.

 

Szia

És elérkeztünk a Jazz albumhoz, ami számomra a legizgalmasabb mind közül. Annyiféle hangszer, hangzás és téma van rajta, talán több iróniával megspékelve mint addig összesen, hogy végig leköti a hallgatót. A Szia infantilizmusba csomagolt életképe imdáni való.

 

Hullik a zápor

A Tudom, hogy szeretsz mellett ez a másik nagy kedvencem, mert olyan jólesően keserédes. Nem ciki közben eltöprengeni kicsit azon, mi az isten is van velem éppen, és az jó-e így. Ezért kedvelem. Egyébként néha kisdobos dalokra emlékeztet, lövésem nincsen miért.

 

Nem elég

És végül, kicsit kontrasztosan a végére az utolsó albumról jöjjön a Nem elég. Ami a maga tinglitangliságával végül mégis a szívemhez nőtt, pedig nagyon ellenkeztem ellene. Én a Felkeltem a reggelt című lemezt már nem annyira tudtam befogadni, de ez belemászott a fülembe. Köszi-köszi!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr917190321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fishaa 2015.02.28. 10:28:19

Vajon milyen mélységű antitalentum kell ahhoz, hogy 20 év zenei pályafutás alatt se tudjon valaki megtanulni legalább minimálisan énekelni. Ha csak a színpadon gyakorolt volna, már akkor is jobban kéne mennie. Rejtély.
süti beállítások módosítása