Ma már annyira nem jellemző, de a 70-es és 80-as évek rocksztárjai előszeretettel viseltek csajokat megszégyenítően rövid shortokat. Forrónacikat, ha úgy tetszik. A Led Zepp tagjai, Axl Rose, de még Lemmy sem vetette meg ezt a ruhadarabot színpadon innen és túl - jöjjön is egy remek válogatás ilyen megjelenésekből!

Az olasz popzenét hajlamosak vagyunk elkönyvelni unalmas powerballadák és szenvelgő drámák sorának, amiben számunkra érthetetlen előadók viszik a prímet pár olyan üdítő kivétel mellett, mint Jovanotti. Persze az itthoni füleknek sokszor még az utóbbi is bőven sok, de mégis sokkal hallgathatóbb, mint Laura Pausini vagy Eros Ramazotti (akik hihetetlen, de még mindig tényezők az országban). Mostanában azonban egy számomra nagyon izgalmas trend indult el az itáliai zenében: olyan fiatalok kezdték uralni a füleket, akik már nem a rádióból, vagy a tévéből jönnek, hanem a YouTube-ról...és nagyon jók!

Stanley Kubrick nagy hatású rendező, akit olyan filmek miatt ismerhetünk, mint a Mechanikus narancs, a Ragyogás, vagy a 2001: Űrodüsszeia. Pedig filmezéssel csak az 50-es években kezdett foglalkozni, hiszen előtte mindennapjait a fotózásnak szentelte. Fényképezőgépével 5 éven keresztül járta New Yorkot, és örökítette meg mindennapjait a Look magazin számára. Ezekből a képekből gyűjtöttem most össze kedvenceimet!

Az utóbbi napokban arról beszélt mindenki, hogy a Ponyvaregény, vagy éppen a Holló is már 25 éve jött ki. Ezért megnéztem, hogy ugyan mik taroltak még a mozikban 1994-ben. Az állam meg esett is lefele, mert rá kellett jönnöm, hogy ez bizony az egyik legerősebb év lehetett a filmtörténetben. Persze talán túlzok, hiszen biztosan azért is érzek így, mert ezekkel a filmekkel nőttem fel. Mert ezeket már értettem, és ha elég nagy voltam hozzá, már akkor láthattam őket a moziban, vagy videón (videón!), amikor megjelentek. Később pedig ezekben tobzódtam a tévé előtt tiniként. Így a mostani bejegyzés súlyos nosztalgiahullám egy éppen hiperventilláló 30-as billentyűzetéből.

Manapság az Instagramon meséljük el képekben, mi történt velünk, kikkel találkoztunk, merre jártunk. Hasonlóan sztorizott fotókkal Andy Warhol is, mielőtt még ez az egész közösségi média menő lett volna: polaroidokon örökítette meg korát. Úttörő volt? Persze, ebben is. A képek pedig ma is mesélnek - például arról, hogy nem is nagyon különbözik 2019 a 70-es évektől.

Ritkán írok itt színházól, de amikor igen, akkor az nyilván azért van, mert tökjó zenék voltak egy darabban. Teljesen véletlen ültem be a Széttépve című előadásra a Belvárosiban, aztán volt benne Pink Floyd, Quimby, meg Akkezdet. És nem csak ezért érdemes megnézni!

A Buena Vista Social Club ma már fogalom, nem is csak lemezek, zenészek, és dalok összessége, hanem bátran kimondva: a klasszikus kubai zene dicsősége. Az amerikai gitáros és producer, Ry Cooder hívta életre az azonos című lemezzel, és ezért óriási hála neki! Kedvenc projektjéről és az elragadó idős kubai zenészekről pedig éppen 20 éve jött ki az egyik legkedvesebb zenei dokumentumfilm Wim Wenders rendezésében - amit ma is öröm nézni!

A 90-es évek vége nem csak a nemzetközi színtéren, hanem itthon is elég nagyot szólt. Nem is gondolnánk, hogy olyan fontos lemezek, mint az Ékszerelmére és olyan óriási dalok, mint a Monte Carlo is már 20 évesek idén. Összegyűjtöttem 12 olyan számot, amit tényleg nagyszerűnek tartok ebből az évből a danubiusrádió sújtotta Magyarországon.

A W magazin idén is összeállította filmes portfólióját kedvenc színészeivel a gálaszezon kezdete előtt. 2019-ben egy a 60-as éveket idéző fotósorozattal vezették be mindezt, Tim Walker segítségével. Ha már itt a Golden Globe, akkor jöjjenek is a képek!

Az az igazság, hogy nekem pár hete már karácsonyi hangulatom van, ami egyáltalán nem jellemző. Ennek forrása pedig még meglepőbb: Jeff Goldblum jazz lemezéről van szó. Hogy KICSODA? Igen, jól olvastátok, a színész kiadott egy zenekaros albumot a Deccánál, ami ráadásul egyáltalán nem ciki, sőt!