Az utóbbi években folyamatos az a tendencia, hogy ugyan egyre kevesebbet hajlandóak az emberek hanghordozókra költeni, a bakelitlemezek eladása szépen növekszik. Ráadásul annyira, hogy a 2014-es adatok a 2013-as eredményhez képest 52%-os emelkedést mutatnak Amerikában, ami rendkívüli eredmény. Nem csak a bakelitnak megy azonban nagyon jól - Friss adatok és következtetések jönnek!

Mielőtt nagyon belekezdenénk 2015-be, előbb hazai zenészektől kaptok egy kis útravalót tavalyról. Ismét megkértem ugyanis sok előadót, akik a legkülönfélébb műfajokban tevékenykednek, hogy mondják el, milyen dalokat szerettek igazán 2014-ben. A skála tehát megint nagyon széles, akár csak a karácsonyi posztnál, így a számok sem egyformák, sőt. Lesz miből válogatni, és lesz mivel nekivágni 2015-nek - Lássuk!

Ugyan csak márciusban indult el a Charivari, elég húzós időszak van mögötte, rengeteg bejegyzéssel, amiket nem csak én imádtam megírni, de szerencsére ti is szerettétek olvasni őket. Most ilyen évösszegzés-szerűen megmutatom, mi volt a 10 legnépszerűbb poszt a blogon, és béna statisztikák helyett csak annyit árulok el büszkén, hogy a legsikeresebbet több, mint 45 ezerszer kattintották. 

Az utóbbi bejegyzésekben a karácsonyi daloké, albumoké volt a főszerep, nem véletlenül. Az ünnep közeledtével ugyanis természetes, hogy ezek ömlenek a rádiókból, halljuk őket a boltokban, miközben ajándékok után rohanunk, és olykor még a kedvenc kocsmánkban is felcsendülnek, sőt. Az is előfordul, hogy önszántunkból indítjuk el őket, hogy csak körülvegyen már minket a karácsony. Mindenkinek van pár olyan dal ezek közül, amiket nagyon gyűlöl és olyan is, amiket nagyon szeret. Kíváncsi voltam, hogy vannak ezzel a hazai zenészek, ezért rendesen utánajártam a dolognak. Olyan előadókat kerestem meg, akik a legkülönfélébb stílusokban tevékenykednek így nagy a merítés, és volt pár vicces, érdekes és furcsa találat is. Egy viszont biztos, tuti találtok a zenék között olyat, ami eddig még nem ismertetek, és szerencsétlen Last Christmas ebben a körben is megkapta a leggyűlöltebb dal címét. Bár nem mindenkitől!

Karácsony alkalmából gyakran összejönnek olyan zenészek egy-egy közös dalra a siker érdekében, akitől ezt aztán egyáltalán nem várnánk. Az összes fura duett közül azonban talán David Bowie és Bing Crosby együttműködése volt a legvalószerűtlenebb, ám mégis ez lett máig az egyik legnépszerűbb. Pedig a Little Drummer Boy/Peace On Earth csaknem el sem készült, és majdnem teljesen el is feledték. Érdekes a sztorija, ezért elmesélem, hogyan jött össze ez a furcsa páros egy különleges dalra.

Van pár jól bevált zene, amiket imádok karácsony környékén hallgatni ajándékcsomagolás mellett, fadíszítés közben és a családi összejövetelek alatt is. Évek óta gyártok playlisteket azért, hogy legyen mit hallgatni, ráadásul olyat, amitől senki nem megy a falnak. Leginkább a klasszikus amerikai karácsonyi dalokra utazom, de persze belekerülhetnek újabb dolgok is, a lényeg az, hogy ne elkapcsolni akarja őket az ember, hanem várja, hogy mi lesz a következő szám. Most a kedvenceimből készítettem egy karácsonyi mixtape-et, ami a tesztelés közben annyira bevált, hogy szerintem sokáig előkerül majd, ha itt az ideje. Ebben a playlistben nincsenek nagyon műanyag popdalok, és túlénekelt, művészieskedős rémületek sem, csak cuki karácsonyi számok. És ami még fontos, nincsen benne sem a Last Christmas, sem az All I Want For Christmas Is You. Egyszerűen nem illettek bele, mert önálló életet élnek. 

D' Angelo az a faszi, aki 14 év után, szinte a semmiből visszatért, és a héten végre tényleg kiadott egy új albumot, a szakma pedig úgy ájult el tőle azonnal, hogy a legnagyobb arcok is nyilvánosan fényezik, ahol csak lehet. Persze, ha rossz és felejthető lenne a cucc, nyilván, csak a neve miatt nem tennének így, bár igaz, hogy D' Angelo olyan egyénisége az r&b-nek és a neo soulnak, hogy egy szar lemez is eseményszámba ment volna tőle. Na, de ki is ez az ember valójában és miért kell imádni őt és a zenéjét is? Gyorsan összefoglalom, mert a Black Messiah tényleg annyira pöpec lett, hogy nem árt megismerni azt a fickót, aki egy félhanggal is lecsúsztatja a lányok bugyiját.

Akinek elege van a hagyományos karácsonyi zenékből, kereshet egészen szokatlan ünnepi albumokat. Van ugyanis ezekből is bőven, mert minden valamire való előadó úgy gondolja, nagyon fontos kiadnia karácsonyi lemezt még akkor is, ha a téma egyáltalán nem illik hozzá. 22 olyan album következik most, amiket nagyon nehéz hova tenni, de általában egészen szórakoztatóak, főleg a sok Last Christmas között. Igen, még Rob Halfordnak és Snoop Doggnak is van karácsonyi albuma, készüljetek!

Általában nem esnek jól azok a filmek, amikben egynél többször kezdenek el énekelni és nem egy rajzfilmről van szó, mert ott még oké. Éppen ezért például a Mary Poppinstól és társaitól külön hidegrázást kapok. Mégis van pár olyan zenés film, amiket nagyon meg tudtam szeretni, hiába dalolják őket végig az első képkockától az utolsóig. Musical/zenés filmek voltak, vannak és lesznek is, csak a mennyiség és a minőség változik, így valahogy muszáj megbarátkozni velük. Ráadásul van köztük elég sok élvezhető, ezért összegyűjtöttem 16 olyan darabot, amik még az én szívemet is meglágyították valahogy. Így az ünnepekhez közeledve pedig ezek simán beférnek a vasárnap esti mozizásba a tévé előtt.

A zenében nekem ami igazán ünnepi és elegáns az a swing. Éppen ezért karácsony környékén sokkal jobban szeretem hallgatni a klasszik swing slágereket, mint bármi mást. Mert ebben a műfajban még a giccses fenyőfás dalokat is sokkal könnyebben elviselem, sőt. Egy ideje már a családot is rászoktattam, hogy csak ez menjen otthon a fa alatt. Éppen ezért nem véletlen, hogy az éppen aktuális vagy már nyugis korszakban lévő nagy popsztárok szeretnek év vége felé swing albumokat kihozni. Mert ez olyan sikkes, meg nagyvonalú, és nem mellesleg, ha valaki swinget vagy csak swingesen énekel, akkor jobban elhisszük neki, hogy érti is, amit művel. Persze ez bőven nem ugyanaz, amit a swing a saját korszakában jelentett. Akkor volt benne egy olyan pimasz és fesztelen lazaság, amit nagyon nehéz reprodukálni. Hiába énekel Lady Gaga elképesztően jól a Tony Bennett-tel közös albumán, az igazi, fesztelen ritmust csak Bennett tudja. Gaga inkább a Broadwayt hozza, nem egy swingalbumot, amivel persze óriási baj nincs, csak érzitek a különbséget. És ugyanezt tapasztalni Robbie Williams vagy Michael Bublé előadásaiban is. Sőt, már a kései Sinatra is elhagyta a lazát. De a lényeg a lényegben, hogy a swing vagy swinges dalok időtlenek, menők és most különösen aktuálisak, ezért olyan klasszikusokat gyűjtöttem egybe eredeti vagy modern változatokban, amiket érdemes újra elővenni!